Viszlát 2024
2024 kihívásai és tanulságai
Nincs is jobb módja az új év indításának, mint az előző év lezárása, hogy a tanulságok megfogalmazásával, azok beépítésével indulhassak neki a 2025-ös kalandnak.
Ha egy szóval kellene jellemeznem 2024-et, az a hegymenet lenne. De nem az a fajta, amit gyönyörű időben, könnyedén teszel meg, hanem az, ahol az út poros, a cipőd néha kikezdi a lábadat, és több ponton is felfelé tekintgetsz és megkérdőjelezed, hogy vajon “Mit is keresek én itt?”. Ez az év minden értelemben próbára tett: voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, nem látom a csúcsot, és olyanok is, amikor azt hittem, hogy megérkeztem, de a hegy mögött egy újabb domb tűnt fel.
Mégis, ahogy egyre feljebb kapaszkodtam, valami érdekes történt: elkezdtem másként nézni a tájat. Az útvonal, amit eleinte csak akadályok sorozataként érzékeltem, elkezdett egy nagyobb kép részévé formálódni.
Ez a poszt egy őszinte kitekintés az elmúlt évemre és arról szól, hogy mit tanultam a hegymenet során – nem a csúcs elérése, hanem az út maga formált idén igazán.
Az új kezdetek éve
2024 számomra évtizedes állandóságok lezárását és egy teljesen új lap nyitását hozta.
Két új karrierbe is kezdtem: búcsút mondtam a 10 éves tanári-igazgatói pályámnak, és egy nagyvállalat technológiai-innovációs területén helyezkedtem el senior tudásmenedzsment szakértőként, valamint belekezdtem az év legizgalmasabb kalandjába: az Életöröm Programok / Ikigai Business Education-nél új hivatást szereztem coachként, és az év második felében elindítottam saját vállalkozásomat, a Dream Coaching Lab-et, ahol most már business, team és life coachként támogatom az ügyfeleimet.
Veszteségek és hála
Az év során elvesztettem példaképet és mentort, barátot és nagy szerelmet, a tánc és a mozgás örömét is sérülés miatt. Fel kellett dolgoznom egy az életemet megrengető igazságtalanságot, az év végén pedig az egészségembe vetett biztonságérzetem veszett el több hullámban. Sokat sírtam és volt, hogy kételyek gyötörtek, vajon jó irányba tartok-e?
A sok bizonytalanság ellenére szerencsére sosem maradtam egyedül: a legjobb barátom, a családom és a barátaim támogatása végig elkísért. Váratlan és páratlan csapatra leltem a coaching szaktársaim és a tanáraim, mentoraim személyében, akik a teljes elfogadás állapotából inspiráltak a további fejlődésre. Ezúton is köszönöm a bizalmat, hogy az EÖP alumni Gasztronómiai és kulturális tagozatának elnökévé választottak. Emellett hálás vagyok az ügyfeleimnek is, akiktől én magam is rengeteget tanultam.
Inspiráció és fejlődés
Belekóstoltam egy sokkal szabadabb életvitelbe, ami egy lépcsőfok a hosszútávú céljaim felé. A 2024-es év egyik nagy feladata számomra a határaim meghúzása volt, és bár nem volt könnyű, de megérte: most már csak olyan emberekkel veszem körül magam a magánéletben és a munkámban egyaránt, akik építenek engem. örtek, vajon jó irányba tartok-e?
Végre megtanultam magammal is olyan kedves lenni, mint ahogyan másokhoz fordulok, vlamint az év utolsó heteit egy tőlem, az általánosan kicsattanó energiaszintemhez és a nonstop programjaimhoz képest merőben szokatlan módon egy lassabb tempóban töltöttem, élvezve a tél és a #slowlife nyújtotta belső békét.
Aki kicsit is ismer, tudja, hogy idegen tájak és kultúrák, valamint ennek tükrében önmagam megismerése, a belső és külső utazás izgalma egyaránt éltet és tart lendületben a mindennapokban. 2024 amellett, hogy egy nagy belső felfedezés volt számomra, az ezt megtámogató fizikai síkon megvalósuló utakról is szólt: egyedül vágtam neki Albánia és Macedónia felfedezésének, meglátogattam az egyik legkedvesebb táncos barátomat a csodálatos farmján Szlovéniában, töltöttem időt a horvát tengerparton töltődve és Zágrábban kódorogva, felfedeztem Örményország varázslatos vidékeit és hajnalokig táncoltam életreszóló élményeket szerezve, bejártam Erdély déli vidékeit, majd az év lezárásaként újra visszatértem Szlovéniába.
Az elmúlt hónapokban belefogtam egy dédelgetett álmom megvalósításába, amelynek érdekében új hobbikat kezdtem: újra belevágtam az orosz tanulásba és elhatároztam, hogy megtanulok lovagolni, amely az elmúlt hetek legnagyobb motivációját és sikerélményét adta számomra.
Összegezve, az év legnagyobb tapasztalása számomra, ami akár a mottóm is lehetne: a legmeredekebb emelkedők mögött rejtőznek a legszebb kilátások. És bár még messze nem vagyok az utazás végén, megtanultam, hogyan tudok megállni egy-egy pillanatra élvezni a kilátást és értékelni, ahová már eljutottam.
Ezekkel a gondolatokkal indulok neki 2025-nek, és bárhogy is lesz, annyit biztosan tudok: erősebben, egészebben kerülök ki belőle és a következő kanyarban vár rám egy újabb gyönyörű kilátás ígérete.
